A „nemzet csalogánya” száz év után is hallatszik

Az eseményen Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója beszédében hangsúlyozta, Blaha Lujza népszerűsége ma már szinte elképzelhetetlen. A magyar színháztörténet egyik legszeretettebb színésze volt, akinek művészetét a közönséggel való kivételes kapcsolata tette különlegessé. Kevés magyar színész szerette annyira a közönséget, mint ő, és ez a szeretet vissza is talált hozzá a nézőtérről - tette hozzá.

Vidnyánszky Attila hangsúlyozta, a színház feladata ma is az, hogy a következő generációknak továbbadja ezt a szemléletet, hiszen a magyar színház a magyar közönséget, a nemzetet szolgálja, amely képes viszonozni azt a munkát és elhivatottságot, amely a színpadról felé árad. 

A vezérigazgató kitért arra is, hogy a magyar színházi nyelv keresése akárcsak Blaha Lujza korában, ma is aktuális szakmai kérdés. Akkor is komoly viták zajlottak a magyar színházi nyelv mibenlétéről. Blaha Lujza a népszínmű elkötelezett híve volt, amelyet magyarabbnak, hitelesebbnek és nemzetibbnek érzett a korszakában feltörekvő operettnél.

A vezérigazgató kitért arra is, hogy a magyar színházi nyelv keresése Blaha Lujza korában és napjainkban egyaránt aktuális szakmai kérdés. Blaha Lujza a népszínmű elkötelezett híve volt, amelyet hitelesebbnek és nemzetibbnek érzett a korabeli operettnél.

Ezt követően Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója idézte fel Blaha Lujza pályáját, valamint azt a kulturális közeget, amelyben művészete meghatározóvá vált. Kiemelte: a „nemzet csalogányaként” ismert színművész nemcsak kiemelkedő egyéni teljesítményt nyújtott, hanem egy korszak gondolkodásmódját és érzékenységét is megjelenítette a színpadon.

Móczár Gábor hangsúlyozta: Blaha Lujza művészete a közvetlenségre és a megszólításra épült, ami hozzájárult ahhoz, hogy alakja a magyar kulturális emlékezet tartós részévé vált. Mint fogalmazott, az általa képviselt szellemi örökség nem tárgyi formában maradt fenn, hanem a nyelvben, az előadói hagyományban és a közösségi élményben.

A főigazgató kitért arra is, hogy az emlékezés a Nemzeti Örökség Intézete számára nem pusztán múltidézés, hanem annak felidézése is, mit tartunk érvényesnek a jelenben a nemzeti kultúra kiemelkedő alakjainak hagyatékából. Blaha Lujza életműve – tette hozzá – ilyen értelemben ma is továbbadható örökséget jelent.

A megemlékezésen Zoltán Áron, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke Szigeti Gábor színháztörténész korábbi írásából idézett. Az elhangzott szöveg szerint Blaha Lujza pályája végére élő legendává vált: fellépéseit kivételes közönségérdeklődés kísérte. Blaha Lujza alakja a maga korában össznemzeti jelentéssel bírt, egy békebeli, boldog Magyarország képét hordozta. Azok számára, akik láthatták őt a színpadon, ez az élmény személyes emlékként maradt meg, amely generációkon át tovább él.

Az elhangzott gondolatok felidézték továbbá, hogy Blaha Lujza volt az első és mindmáig az egyetlen magyar színésznő, akiről még életében közteret neveztek el; emlékét ma is őrzi a tér.

(2026. január 16.)