Színház és film után – új verzióban látható a Juhász Ferenc verséből készült előadás

„Én arról írtam verset, hogy nem akarok, te azt rendezted meg, hogy nem tudsz visszatérni.” Vidnyánszky Attila idézi fel, mit mondott az előadásról Juhász Ferenc, A szarvassá változott fiú kiáltozásai a titkok kapujából című hatalmas költemény szerzője.

2003-ban mutatta be A szarvassá változott fiú című előadást a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Vidnyánszky már az 1990-es évek közepén nekiveselkedett, hogy színre vigye a művet, de akkor a társulat nem „harapott rá” a faluját, a szülői házat és az anyát elhagyó, a városba kerülő és a gyökereihez visszatérni nem tudó fiúnak a történetére. A rendezőt már ezt megelőzően, még kijevi egyetemistaként foglalkoztatta Juhász verse, el is készített egy forgatókönyvet, pénz is lett volna rá, ám végül az akkor széteső Szovjetunió zűrzavarában a forgatásig már nem jutottak el.

A verssel való kísérletezés, a görög tragédiák kórusa és a népballadák hangulata, a mozgásszínház és költői szertartásjáték, a csak tiszta forrásból bartóki gondolata, a falu és a város világának víziószerű megjelenítése – mindez együtt képezte az előadást, amely 2013 óta a Nemzeti Színház repertoárján volt látható. A társulat pontosan kidolgozott, koreografált játéka és Trill Zsolt szarvasfiúja mellett az előadás kulcsa az anyát játszó Törőcsik Mari volt. Az egyik legszebb jelenetben a fiút játszó Trill Zsolt, mint egy fordított pietà, az ölében tartja az anyját, Törőcsiket. A produkció sokfelé járt az országban és külföldön: Kijevben, a Bárka Színház nemzetközi fesztiválján, a Passages Fesztiválon (Nancy, Metz), az Ördögkatlanban és a debreceni Csokonai Színház fesztiválján.

Debrecenben készült el az előadás nyomán a mozifilm is, amelyben Vidnyánszky Attila tovább lépett: a film egy társulatról és egy rendezőről szól, akik A szarvassá változott fiú című előadás bemutatójára készülnek. A film főszereplője pedig már nem a vers szarvasfiúja, hanem az előadás rendezője. A film végén egy gyufa lobban – de nem tudjuk meg, hogy a rendező végül felgyújtja-e a színházat, amelyben éppen A szarvassá változott fiút adják. Talán először és utoljára. A végletekig vitt gondolat ez: minden színházi előadás egyszeri és megismételhetetlen, csak az „itt és most” létezik: a születése egyben a halála is – miközben a színházban estéről estére a megismételhetetlen ismétlése történik.

Tavaly a Mediawaven – hogy ne csak egy „sima” vetítés legyen – úgy játszották a filmet, hogy a közönség között elvegyültek a színészek, és egyszerre mondták a verskórus sorait élőben és párhuzamosan filmbeli önmagukkal. A „geg” olyan hatásos volt, hogy Vidnyánszky elhatározta: újra gondolja a történetet, egy új verzióban ötvözve a film és a korábbi színpadi változat elemeit.

A próbák előtti napokban beszélgetek Vidnyánszky Attilával. Színészeivel, a beregszászi társulattal annak idején hónapokig próbálta a darabot, aztán elkészült a film. Most megint ízekre szedik, hogy újra- és továbbgondolva hozzák létre az új előadást, amelynek premierje a párizsi Festival de l’Imaginaire-en lesz. Az irányokat már eldöntötte Vidnyánszky, elkészült a speciális vetítővászon is, amely a film és a színpad közötti átjáróként funkcionál majd, az anya alakja pedig már csak a filmről idéződik meg…

A próbákon, a közös munka során dől el: hová fut ki a történet. Ez nincs előre eldöntve. Hogy milyen üzenetet hoz majd a fiú, aki „ott állt az idő hegygerincén, / ott állt a mindenség torony-csücskén, / ott állt a titok kapujában.”

És lobban-e az a bizonyos gyufa?

Kornya István  |  Fotók: Eöri Szabó Zsolt

(2016. november 25.)