Kölcsey - Felolvasószínházi est

„A már országos hírű költőt felkérik, hogy vállalja el vármegyéje követi tisztét a pozsonyi országgyűlésben. Magánéleti dilemma is ez, hiszen gondoskodnia kell öccse özvegyéről és nevelt fiáról, de döntésének igazi súlyát akkor érzi, amikor közvetítenie kell a táborokra szakadt ellenzék vezéregyéniségei: Wesselényi Miklós báró és Széchenyi István gróf között. A két arisztokrata baráti kapcsolatának megromlását a radikális (»sérelmi ellenzéki«) és a mérsékelt (»fontolva haladó«, »kormánypárti«) reformpolitikai törekvések éleződő szembenállása okozza, s a háttérben már szerveződik a fiatalabbak erőszaktól sem visszariadó, forradalmi eszméket követő mozgalma is. Kölcsey egységteremtő kísérlete lehetetlen feladatnak bizonyul, vállalkozása mégis erkölcsi példát kínál kortársai s a következő nemzedékek számára is.” 

Részlet Kornya István Kulin Ferenccel készült interjújából,
mely a Nemzeti Magazin decemberi számában jelent meg.

Kulin Ferenc (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

„Kölcsey nem egyszerűen poéta volt, hanem egy politikai alternatíva professzionális képviselője is, s ezért az ő bukásában már nem a művész idealizmusa maradt alul az úgynevezett reálpolitikával szemben. Amikor a Mozgó Világ folyóirat éléről történt elmozdításom  (1983) kiváltotta dühömet, s azt drámaírással próbáltam levezetni, az érzelmi töltetű Kölcsey-élményemnél erősebb volt már bennem a politikai indulat.  S hogy ezt nem is tudtam jól palástolni, azt két tanulságos reflexió is bizonyította. Évekkel később, amikor a darabom a tévé képernyőjére került, fölhívott Aczél György, és megkérdezte: »ezt maga írta«? »Igen« – válaszoltam. Erre ő: »Ne érzékenykedjék, Kulin elvtárs, ne érzékenykedjék!« Ez a telefonhívás számomra azt jelezte, hogy az ország mindenható kultúrpolitikusa nem sokat tanult a történtekből.  Hinni próbált abban, hogy még meggyőzhet a saját igazáról. Aztán Király Istvántól, aki egy nagyhatalmú irodalomtörténész, irodalompolitikus és kritikus volt, kaptam egy baráti levelet, amelyben kioktatott, hogy én teljesen félreértem a szocializmust. Teljesen nyilvánvalónak találta ugyanis, hogy én a metternichi kancelláriát maradéktalanul azonosítom az éppen regnáló kormánnyal, és a magyar reformpolitikusok Bécshez való viszonyát azonosítom az ő Moszkvához való viszonyukkal, ami szerinte nem volt jogos. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert amit mondott, az nekem egyszerre jelentett kudarcot és sikert. Kudarcot, mert ő is parabolaként értelmezte a drámámat, és sikert, hiszen bevallotta, hogy a hatása alá került. Ez mindenestre alkalmat adott rá, hogy kifejtsem neki: én nem hasonlóságokat, nem párhuzamot, hanem folytonosságot látok történelmünk múltbeli és »jelenkori« léthelyzetei között, s ezért szükségszerű, hogy a régebbi korok látleletei alapján a mi nemzedékünk is magára ismerjen. Egyszóval én tulajdonképpen dokumentumdrámát írtam, s nem tehetek róla, hogy mikor mit lehet kiolvasni belőle.”

 

Részlet a Kulin Ferenccel készült „Bukásunk lesz a vesztetek” című interjúból

 (Készítette: Balázs Attila, lásd a Szcenárium 2014. novemberi számában)

Kulin Ferenc

Kölcsey

SZEREPOSZTÁS

 

KÖLCSEY FERENC
Horváth Lajos Ottó

KÖLCSEY ÁDÁMNÉ (Pepi), özvegy
Barta Ágnes

KÖLCSEY MIHÁLY, Ferenc unokatestvére
Berettyán Sándor

KENDE ZSIGMOND, Kölcsey rokona
Szarvas József

MARI, cseléd
Barta Ágnes

BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS
Fehér Tibor

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN
Kovács András

BEÖTHY ÖDÖN
Szarvas József

GRÓF ANDRÁSSY GYÖRGY
Fülöp Tamás

KÁSZONYI DÁNIEL
Kovács András

BOJTOR ANDRÁS
Fülöp Tamás

PULSZKY FERENC
Mátyássy Bence

ORMÓS ZSIGMOND
Berettyán Sándor

SZEMERE PÁL, Kölcsey legjobb barátja
Szarvas József

METTERNINCH HERCEG, államkancellár
Mátyássy Bence

WIRKNER LAJOS, ügynök
Fülöp Tamás

KOLOWRAT, államminiszter
Szarvas József

GRÓF SLEDNITZKY (JOSEPH), bécsi rendőrminiszter
Kovács András

FERSTL (LEOPOLD), királyi tanácsos, a titkosrendőrség vezetője
Berettyán Sándor

 

(2015. január 06.)