Igor Jacko (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
Igor JACKO (1964) az Anatolij Vasziljev által alapított Drámaművészeti
Iskola Színház vezető színésze. Nevezetes alakításai Vasziljev
rendezéseiben: Don Juan, Mozart (Puskin: Mozart és Salieri c. előadása vendégszerepelt a budapesti Nemzeti Színházban is),
Jupiter (Molière: Amphytrion), Leonardo (Federico Garcia Lorca:
Vérnász), József (Thomas Mann: József és testvérei). Jacko számos filmben is
látható. Vasziljev egyik legtehetségesebb tanítványaként 2001 óta
jelentős művészpedagógiai tevékenységet is folytat. Rendezőként 2004-óta
nagy sikereket ért el Shakespeare Szeget szeggel, Coriolanus, Goethe:
Faust, Oscar Wilde: Salome műveivel. 2007-től Vasziljev színházában költői szövegek
megszólaltatására kidolgozott módszerével számos országban tartott mesterkurzusokat.
A bemutató utolsó aktusaként készülhetett fotó a résztvevőkről
Színpadi cselekvés – a mozgás három típusa. Ez volt Jacko tréningjének a címe, amely zárt ajtók mögött zajlott, nem hogy fotózni, bemenni is tilos volt! Csak az utolsó napon ismerkedhettünk meg egy bemutatón keresztül a módszer néhány elemével. Az orosz színészképzés különösen nagy hangsúlyt fektet a művészek fizikai képzésére - ennek bizonyítékát mindenki láthatta, aki a MITEM orosz előadásait követte. Jacko tréningjének lényegét egy hasonlattal magyarázta el: ha egy hangszeres zenészre gondolunk, elég könnyen megértjük, hogy a művészet a zenész és hangszere kölcsönhatásaként születik meg. Véleménye szerint a színpadi színész esetében ugyanez a helyzet, de a színész hangszere önmaga, a teste, a fizikai, szellemi és mentális adottságai. Ezek mind külön-külön fejleszthetők, a tréning során végzett erős szellemi és fizikai koncentrációt igénylő gyakorlatokkal.
(eosz)
Törőcsik Marit és Anatolij Vasziljevet hallgatva. A gondolatokat Kozma András tolmácsolta
Fontos, hogy van Nemzeti Színház
Magyarországon, Budapesten – kezdte Anatolij Vasziljev a neki szentelt
nap első beszélgetését. A világhírű orosz rendező barátjának nevezte
Schwajda Györgyöt, a mai épület felépítőjét és első igazgatóját, akit –
emlékeztetett rá Vasziljev – méltatlan körülmények között távolítottak
el a Nemzeti éléről. Ennek Schwajda visszavonulásán kívül egyéb következménye is lett: akkoriban már folytak a Lear király előkészületei. Az előadásban csupa nő szerepelt volna, Lear szerepét pedig Törőcsik Marira osztotta a rendező. Vasziljev azonban a Schwajda iránti szolidaritásból elállt a tervtől…
Vasziljev vendége ezen napon Törőcsik Mari volt, a nagy orosz rendező magyar színésznője. Dolgoztak együtt Pesten, Szolnokon és Moszkvában. Két nappal azután, hogy Törőcsik 2008 őszén visszatért a klinikai halálból, Vasziljev már a betegágya mellett állt, és azt mondta: Mari, kelljen fel, és gyerünk próbálni… Törőcsik egy év múlva már bemutatót tartott Kaposváron a Vasziljev rendezte
Naphosszat a fákon című előadásban.
Vasziljevet nem sokat kellett kérdésekkel bombázni, szívesen és magvasan beszélt színházi világáról, a színészi munkáról, a szóról, a színpadi beszédről és cselekvésről. Egy határozott világképpel, színházi filozófiával és gyakorlattal rendelkező személyiséget hallgathatott a közönség. Egy mestert. Vidnyánszky Attila nemrég az nyilatkozata, hogy Peter Brook, Grotowski és Kantor mellett Vasziljev volt az utolsó valódi színházi újító. Az utódok ezen mesterek eredményeit variálják, szintetizálják.
A dokumentumfilmekkel és előadásrészletekkel meg-megszakított beszélgetés egyik fontos momentuma volt, amikor Sztanyiszlavszkijról kérdezték Vasziljevet, aki indulatosan kifejtette: az orosz színház iskolateremtő alkotójának ma csupán imitálják tanítását, módszerét, és ez jellemzi az egész kultúrát: a veszélytelen művészlét tökéletes garanciája ugyanis az imitáció, így nincs konfliktus a nézővel, a társadalommal, a fenntartókkal. Ezzel szemben az igazi művészetnek az a feladata, fogalmazott Vasziljev, hogy kívül kerüljön a kulturális életen és szembehelyezkedjen vele, hogy alapjaiban megújíthassa… De erre ma nincs szükség, szögezte el Vasziljev, aki elmesélte önkéntes emigrációját is. Olyan feltételeket támasztottak az általa alapított és felépített színházával – a Drámai Művészetek Iskolája – szemben Moszkva város vezetői, amit ő nem tudott a következetesen kialakított alkotói szabadságának a feladása nélkül elfogadni. Ezért inkább elhagyta Oroszországot.
Az iskolateremtő alkotó, aki évek óta nem rendez már, hanem Európát járva tanít, a kaposvári
Naphosszat a fákon megrendezésével Törőcsik Mari kedvéért tett kivételt. Törőcsik Mari többek között elmesélte: neki színészként volt 5-6 jó
estéje, ami nem kevés, és ezek egyikét Vasziljevnek köszönheti.
A beszélgetés végén Vidnyánszky Attila felkérte, hogy a Nemzeti Színházban újítsa fel a kaposvári produkciót, és dolgozzon a Nemzeteiben újra Törőcsikkel. Vasziljev örömmel fogadta a felkérést, de igent még nem mondott. Törőcsik Mari talán meggyőzi a mestert…
(Kornya)
(2014. április 08.)
