Csütörtökön adáshiba!

- Amikor egy író 1970-ben megfogalmaz egy keserédes magyar társadalomkritikát és a darabját 2012-ben változtatás nélkül is aktuálisnak tartják a színházak, az jó vagy rossz?

- Azt soha nem lehet tudni előre, mi lesz egy mű sorsa, útja. Ment ez a darabom külföldön is több helyen az elmúlt negyven évben és mindig megkérdezték, számomra mit jelent az Adáshiba. Íróként öröm, hogy ilyen sokáig műsoron tud maradni, de emberként szomorúság belegondolni, hogy a világ bizonyos szempontból nem változik. Probléma, hogy az emberek egyre inkább befelé fordulnak, nem tudnak egymással törődni, családokban, barátságokban szűnnek meg a mélyebb érzelmi kapcsolatok, amelyek összefűzték azokat. Ez ma egyre erősebben jellemző a társadalmakra. A technikai fejlődés gyorssá, kapkodóvá tesz mindent, a kapkodás pedig felületességet szül. Mindez az értékekről való gondolkodás elsilányosodásához vezet. Ezek a jelenségek általánosak, érzékenyen érintenek mindenkit és ezért is találhatott visszhangra a darab idegen országokban.

- Egy ideig füzetbe írta a bemutatók helyét és idejét. Hányszor tűzték műsorra ezt a darabját?

- A füzetem akkor telt be, amikor túlléptük a századik előadást. A Vígszínházi bemutató után Veszprémben volt az első vidéki premier 1970 őszén, azt Pethes György rendezte, gyakorlatilag innen indult el a darab máig tartó nagy útjára.

 - A rendező nem modernizálta a művet, sőt, ha jól tudom, Ön sem támogatta ezt. Miért?

- Mert feleslegesnek tartom. Néha próbálkoztak új dolgokat belevinni színházak, egyszer Bezerédi Zoltán rendezésében került bele egy-két új motívum, de az sem volt maradandó. Ez a történet nem a tévéről, hanem az emberi kapcsolatokról szól és úgy vettem észre rezonál a mai napig. Az Adáshiba nem retró darab, hanem a mában is megszólaló mű.

Tordy Géza - rendező: "Olyan szörnyű világot élünk, amelyben nem hogy egymásra nem figyelünk, de, ha Jézus lejönne közénk, lehet, hogy őt sem ismernénk már meg."

Reviczky Gábor - színész: "Színész szempontból örülök, hogy még mindig játszható darab, mert remek szerepeket biztosít számunkra, ugyanakkor az sajnálatos, hogy még mindig aktuális tudott maradni."

Esztergályos Cecília - színész: "Ez egy olyan aktuális darab, amelyben mindenki magára ismerhet vagy a szomszédjára. Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a családok mindenütt a világban most is. A mama és a papa sokszor mást akar, mint a gyermekeik, zajlanak a belső összetűzések, háborúságok, elbeszélnek egymás mellett vagy meg sem beszélik a dolgaikat. Közben a mama mindig igyekszik a családi összetartást megteremteni. Közel áll hozzám ez a szerep"

Eperjes Károly - színész: "Meglátásom szerint ez a dráma a XX. és most már a XXI. század remekműve, nem csak magyar, hanem világszínvonalon mérve is. Szellemes, igaz, feszes, humorral és lírával átitatott, mint az igazi jó művek. Természetesen, a mostani előadás, különbözik a vígszínházi ősbemutatótól, ahol Várkonyi Zoltán nagyszerű szereposztásban állította színpadra az Adáshibát. A darab sajnos még aktuálisabb, mint valaha. Úgy látszik, az emberiség még mindig nem okul a "több mint látlelet művekből."

Az előadás oldala, szereposztása és fotógalériája

(2013. december 11.)