Szép és lehetetlen vállalkozás, az a nyelv, a falusias külváros 19. század végi beszélt nyelve, amiben Carragiale tobzódik, s melyet világszínvonalú anyaggá emel, a magyar irodalomból meglehetősen hiányzik, viaszhenger, magnetofon természetesen nem őrzi. Holott ez a fekvés éppúgy megvolt, mint a románban, éppolyan gazdag volt, éppolyan őrült, szikrázó és szürrealisztikus.
Mást nem tehetvén, azt képzeltem el, milyen lehetett volna a magyar Caragiale, ha mondjuk Tersánszky Józsi Jenő fordította volna le anno a Farsangot, akinek ehhez a nyelvhez alighanem a legtöbb köze volt. Persze ezt, a tersánszkyádát se vettem túl szigorúan, működő és leginkább kortalan szöveget akartam teremteni átírnoktomban, a történet, a figurák alaphangja Caragialéé, a konkrét mondatok, a finomhangolás az enyém.
Parti Nagy Lajos
