Vissza a hírekhez
Stohl András a Macskalápon
Én vagyok a katalizátor a darabban. Básti Juli (Hester) szeretője.
Van egy közös gyerekünk, a Básti Julival, akit nagyon szeretek, de mégis elhagyom őt egy másik nő, meg a pénz miatt. Ezért indul el az egész történet, ami aztán tragédiába torkollik.
Csörög a telefon. Igen? Nem. Szűkszavúan válaszolgat. Ki hívott? - kérdezem.Valamelyik bulvár.
Nem is tudod, melyik?Teljesen mindegy.
Folyamatosan nyilatkozol. Hol nőkről, hol autókról. Ezért vagy állandóan címlapon?Nem tudom, miért vagyok címlapon. Talán ezzel tudják eladni az újságokat.
Ismét csörög a telefon. Az interjú alatt, hozok egy kávét. (A Nemzetiben a város legfinomabb kávéját főzik.) András, hogyan összeged magadban, az állandó jelenlét szerinted, hoz vagy......visz.
Ez komoly?Persze. Hiszen soha nem azzal kerül az ember címoldalra, hogy éppen miben játszik, hanem valami olyan témával, amin jól lehet csámcsogni. Ez pedig mindenképpen negatívan befolyásolja az ember megítélését.
Nyilván számoltál ezzel a lehetőséggel, amikor elvállaltad a tévés műsorvezetést.Igen, de akkor ez még nem volt ilyen durva. Az elején még megpróbálják bemutatni az embert. Egy csomó dologról írnak: hobbik, érdeklődési körök... Akkor még ezek a témák kielégítik az újságírókat. Aztán, amikor igazán ismert leszel, meg az általános témák is elfogynak, akkor kezdődik a vájkálás.
Főleg, ha az ember ad is rá okot.Mert például egy kicsit intenzívebben él, mint az átlag. Bár ebben nem vagyok biztos, a lényeg inkább az, hogy az ismert ember az előtérbe van tolva.
Mi az, ami zavar?Például a családomat békén hagyhatnák. Ezekre a kérdésekre soha nem válaszolok, mégis írnak róla. Följelenteni meg teljesen felesleges őket, mert abból újabb címlap lesz. Az egész bulvársajtó elcsúszott ebbe az irányba. Az előbb hallottad, hogy kb. milyen intenzitású interjúk ezek (egy perc volt az egész), ettől függetlenül, holnap bármi megjelenhet rólam.
A televízió nyilván hozott a konyhára.Én általában nagyon szeretek dolgozni. A televíziózást is szeretem. A VV-ra még büszke is vagyok. Az a véleményem, hogy kevesen tudnák ilyen intenzitással, jól vezetni. A televíziózásnak köszönhetően nagyon sokat utaztam, sok barátot szereztem, megismertem egy másik szakmát, és nagyon sok embert. Hihetetlen helyzeteket és sorsokat. Ezekből a műsorokból tehát nem csak anyagilag profitálok.
Akikkel mostanában beszélgettem rólad, láttak a Holdbeliben, a Pentheszileiában, el voltak ájulva, hogy milyen jó színész vagy.Biztos sokat néznek tévét és keveset járnak színházba. Bizony, nagy kambekjeim vannak nekem mostanában. De, félre a viccet, legutóbb a Zsótérral nagyon jó volt dolgozni. Ő egy külön iskola. Arra törekszik, hogy a képeket a szavakkal fesse meg. Ahogy Kleist is képeket festett a mondataival. Nem volt szabad indulatokkal ábrázolni a helyzeteket, mert a Zsótér azt akarta, hogy te csak mondd ki az indulatszót, a többi majd megtörténik a néző fejében: a szó indulattá válik. A megfelelő hangsúlyokat gyakran órákig próbáltuk. Az is nagyon jó, hogy a darabban László Zsolttal lehetek együtt a színpadon. Ő az egyik legjobb barátom.
Egy nyolc oldalas monológgal kezded az előadást.Hát, ilyen se volt még az életemben. Ez az egyik legszebb szöveg, amit valaha is olvastam. Nagyon szeretem játszani.
Térjünk vissza a friss bemutatóhoz, amiben, ahogy kezdted a beszélgetést, te vagy a katalizátor.
Hester viszontszeret?Igen, ez a fő tragédiája az egésznek. Én is szeretem, de azt mutatom, mintha már nem szeretném. Mintha azt akarnám, hogy tűnjön el az életemből, mert inkább egy boldogtalan, de gazdag életet választok, és nem azt az ösztönös szerelmet, ami a Julihoz kötött. A Macsakalápon lélektani dráma, és abból is egy nagyon izgalmas fajta. Szerintem meglepő előadás lesz. kép és szöveg: Eöri Szabó Zsolt
(2005. március 24.)