Szegen csengő
Nagykunságban itt-ott idősebb atyafiak a szív betegségeit szívelégedetlenségnek mondják. E szóalkotás szerint a szív olykor elégedetlen. Nem csak elégtelen. Akár gazdájától függetlenül is az. A gazda még poharazva-pipázva barátok közt bólogat, a szív, bent, egymagában már a fejit csóválja...
Ezen az estén Berecz András és barátai a Nagykunság, azon belül is főleg a pásztor ember lelkét idézik meg. A kun ember magas lóról ejtegetett, olykor vastag, de mindig költői erejű tréfáit, lelke esze és teste járását. Most is – mint általában Berecz műsorain – a mókát, meséket, nagymondásokat, tódásokat énekkel, muzsikával, tánccal fűzik össze. Úgy, hogy egyforma súlyú legyen mind, egy se üsse agyon a másikat. Mérték és játék a lelke mindnek.