A Vér vagyok két szereplője castingról és próbákról, állatok utánzásáról és egy punkszámról, egy misztikus apácáról és egy orvosról, a termékeny tanácstalanságról, a megmozduló festmény szépségéről.

„Még mindig vért ontunk a hatalomért, a pénzért, a szerelemért” – mondja a Vér vagyok című előadásának központi motívumáról Jan Fabre. A belga művész különleges, költői látomását a világ egyik legrangosabb fesztiválján, Avignonban mutatta be korábban, de most a Nemzeti Színház művészeinek bevonásával kelti újra életre – háborúk, vagyis vérontások árnyékában.

„A színház az önkifejezés egy egyszerű eszköze, amelynek a létrejöttéhez nem kell egyéb, mint egy tér, egy színész és a közönség, minden más ugyanis a képzeletünkben történik“ - mondja Jan Fabre, akinek a színháza művészi sokoldalúságának gyűjtőhelye, egy olyan laboratórium, amelyben a színpadi történetmesélés aktív részvételre hívja a nézőt, működésbe hozza képzeletvilágát, múltbeli élményeit megidézi.”